100. születésnap

100. születésnap
Különleges és ritka ünnep volt Hegyháthodászon július 23-án. A képviselőtestület, Papp Krisztina körjegyző és még két élő "keresztgyerek" köszöntötte a 100. születésnapját ünneplő Kercsmár Lajos bácsit.
 Mivel elég jól megismertem Lajos bácsit abban az időben mikor néhai fia  a volt hegyháthodászi polgármester mellett dolgoztam, a köszöntőbe indulás előtt rossz előérzetem támadt, ami érkezésünk után be is igazolódott. Az ünnepelt az ajtóban állva erős, számonkérő és határozott hangon vont kérdőre minden érkezőt " Hát amikor enni köllött adni, akkor hunn vótatok?!". (Lajos bácsi azt nem tudhatja, miután fiát és menyét is elvesztette, az önkormányzat méltányosságából gondoskodhat róla Hegyháthodászon élő dédunokája.)
A kis zsörtölődés után azonban mindenki bebocsátást nyert az ünnepelt házába, és a háromemeletes tortából is jutott mindenkinek, miután Lajos bácsi egyetlen jól irányzott "fújással" oltotta el a torta tetején égő 100. feliratú gyertyát unokái, dédunokái és ükunokái körében.
Lajos bácsi most egyedül él, Megadatott neki az ami kevés embernek az életben, nyugdíjba vonulása után fia és menye által a szeretetteljes gondoskodás. Reggeli, ebéd és vacsora minden áldott nap azonos időben. A reggeli mellé kis kupica pálinka, ebéd mellé kis pohár bor.
Most hiányzik neki a beszélgető partner, nem érti miért a nagy rohanás. Szellemileg friss, igaz a világ dolgait elég sajátosan értelmezi. Számára megállt az idő, 100 éves arcának bőre olyan, mint a babáé. Búcsúzáskor azt mondta " nekem olyan szívem van- és erősen a mellére vert öklével- ami senkiért sem fáj"
Ha csak így lehet nem tudom érdemes-e ilyen szép kort megérni?

        TLÖné